1.Rész:A liliom erdő legendája
Figyelem! A történetben kitalált helszínek találhatóak.
Fényes nap virradt Liliom erdő egyetlen még emberlakta házára. Ebben az erdőben régen sok ember élt, de ez mára már megváltozott. De vajon ismeritek-e azt a legendát, ami elkergette innen az emereket? Elmesélem! Réges régen, úgy 30 évvel ezelőtt Liliom erdő legbelsejében, annak is legsötétebb zugában 3 kisgyerek pokemon párbajozott. Mivel a szüleik nem tudtak pokemonjaikról , ez volt az egyetlen hely, ahol harcolhattak egymással.
Ismerős hangok csengettek fel a már jártas emberek számára a pokemonok világában: Bellsprout, téged választalak!- hallatszott egy szőke, kék szermű kislány hangja. A ruhája egy egyszerű ruha volt, egy szoknya és egy fekete felső. Újra felcsendült egy mondat, de ezúttal egy szerény, fekete hajú kisfiú szájából: Kérlek gyere elő, Abra! - a másik 2 gyermek kinevette, mert nem volt jó pokemonja, hiszen Abra csak a teleport támadást ismerte. Nevetve dobta el a harmadik gyermek a pokemonlabdáját, melyből egy Charmander szökött elő. Erre a szerény kisfiú bedühödött, és Abraval elteleportálta őket a barlang legmélyére, ők pedig soha nem tértek vissza. Érdekes módon a fiút sem találták meg, de feljegyzések szerint még él, és ebben az erdőben kísért.
Ám Lili, a ház lakója és édesanyja nem hisz ebben a történetben, így kitartanak házuk mellett,és a vad pokemonok gondozását űzik szakmaként. Egy Snorlax az udvaron fát aprít a fókusz ütés segítségével, estére kell, tűzelőnek. Egy Poliwhirl és egy Psyduck vízért mennek, míg az édesanya és Mr.Mime főz. Gulpin és Lili csak ülnek egy helyben, és várjták mi fog történni. Nem számítottak túl sok mindenre, de Lily valahogy érezte, hogy ma valami különleges fog történni. El is felejtette, hogy ma van az a nap, amikor végre a szülei is engedélyezik, hogy elmehet útjára. Az anyukája főzés közben könnyes szemmel nézett a lány felé.
-Nem indulsz?- kérdezte keservesen.
-Tényleg! Hiszen ma kezdhetem meg az utazásaimat!-.örvendezett- De anya, miért sírsz?- kérdezte furcsállóan, ugyanis anyukáját még sosem látta sírni.
-Semmi, csak a hagyma megcsípte a szemem!- tiltakozott, de a lánya tudta, miről van szó, így átölelte, és könnyes szemmel kiment az ajtón. A szíve szorított, így Gulpint addig szorította, amíg az már szinte levegőt sem kapott. Tudta, hogy már csak később találkozhat anyjával.Az erdőben sétálva, furcsa zajokat hallott egy közeli barlangból..
Folytatjuk..
2.Rész: Egy új kaland kezdete
Lily úgy döntött, hogy bemegy a barlangba. Sötét volt, és mindenfelől csepegett a víz, így rémisztő hatást keltett az egész barlang. Hirtelen lámpafényt látott az egyik sarokból. Gyorsan elbújt az egyik hatalmas cseppkő mögé, és nézte, ki jön. Egy lány rohant kifele egy Caterpievel kezében. Lily nem tudta mire vélni a dolgot, így a lány után szólt, hogy mi a baj, de az csak futott tovább ijedten. Lily megfordult újfennt, hogy megtudja, mi az oka a rémületnek, és meglátott egy hatalmas Zubat csoportot. Ő is elkezdett már futni.. Nemsokára nagy koppanás hallattszott. A két lány feje összeütközött, így azok elestek. Mindketten sikítottak, mert féltek. Mondjuk nem csoda, egy csapat Zubat üldözte lányoknál.
-Ki vagy te??- kérdezte Lily.
-Inkább te ki vagy??- kérdezte az ismeretlen lány.
-A nevem Izma, és azért jöttem, hogy megfejtsem a liliom erdő legendáját. Te idevalósi vagy?- kérdezte Izma.
- Igen, én itt születtem, de semmi sem igaz ebből a legendából! Ó, milyen tapintatlan vagyok, a nevem Lily, és koordinátori pályákra török- mondta, közben pedig kezet nyújtott.
-Akkor ebben hasonlítunk! Én szintén koordinátor szeretnék lenni!Ő itt Caterpie, a társam.
-piiii- örvendezett Caterpie.
-Ő pedig az én társam, Gulpin!Köszönj szépen Gulpin!-utasította Lily Gulpint, de az nem tett semmit.- Mások előtt nem szokta csinálni..- magyarázkodott a lány, mire a másik lány értette, miről van szó, így ő is kezet nyújtott.
-Egyébként, most hol vagyunk?- kérdezte Izma. Egy hatalmas szakadékba zuhantak.. Kivülről zümmögés hallattszott.- Ugye ez nem az, amire gondolok?-kérdezte Izma ijedten, mire Lily csak bólintott, és egy nagyobb szikla mögé bújtak. Természetesen egyre gondoltak: Beedrill raj közeledik. És igazuk is volt, minimum 10 Beedrill közeledett. Nem tudtak elmenekülni sem a szakadék miatt. A Beedrillek a sok bújkáklás után sajnos megtalálták Lilyéket, és rájuk rontottak. Hirtelen egy vékony lány hang hallattszott:
-Vissza!- és a kezében levő 10 labda visszahívta a Beedrilleket. Izma és Lily kiáltottak volna, hogy segítsen nekik, de ő tovább szaladt. Nem tudták mi tévők legyenek. Próbáltak kimászni, de minden kísérlet után, mint például a bakot tartás után, csak egyre tudtak rájönni: Ez bizony nem megy. Aztán szerencséjükre egy fiatal fiú ment el a szakadék mellett, kezében egy Swinubbal.
-Segítség!Segítség!- kiáltotta Lily és Izma a fiúnak, aki nem tudta, honnan jön a zaj.A swinubja leugrott kezéből, és a szakadékhoz ment, majd orrával bökdösni kezdte azt, mire a fiú egyből észbekapott, és egy kötelet dobott le közéjük.
-Jól vagytok?- kérdezte, miközben a lányok másztak fel a vastag kötelen, Gulpinnal és Caterpievel a nyakukban. Swinub csak örvndezett..
A fiú illedelmes férfihez méltan nyújtotta a kezét, amint a két lány közelebb ért a csúcshoz, bár az arcán egy kis csalfa mosoly is volt. Swinub ráncolta a szemöldökét, és csóválta fejét, mire a srác csak intett felé egyet, mintha azt mondaná, hogy ugyanmár. Lily és Izma végre lihegve felkapaszkodtak a csúcs tetejére, mire a fiú megszólalt:
-Üdvözletem hölgyek! A nevem Bendy! Hát magukban kit tisztelhetek, és hogy kerültek oda?- kérdezte nyájas hangon, mire a két csajszi csak -.- fejet vágott, de azért éreztették vele, hogy hálásak azért, amit tett. Lily elkezdte a bemutatkozást.
-Én Lily vagyok, ő pedig Izma, mindketten koordinátorok. -magyarázta, majd a mondatot Izma folytatta- Azt illetően, hogy hogy kerültünk ide.. Nos, abból a barlangból estünk le, illetve gurultunk le a dombon!- mutatott fel a barlangra, aminek belsejéből hirtelen 2 szempár csillant meg. Mindhárman megijedtek, de Bendy ezt próbálta leplezni. Lily látta ezt, így inkább olyant kérdezett, ami nem kapcsolódik a témához, hogy elterelje onnan a figyelmet:
-És te, mi szeretnél lenni? Tréner vagy koorinátor?- kérdezte lily.
-Én a kettő egyszerre!- a fiú kijelentésén csak lepkéztek a lányok.
-És azt hogy a fenébe akarod összehozni?- Izma kérdezte ugyan , de Lily is kérdően nézett,a tekintetéből látszott, hogy ugyanezt akarta mondani.
-Majd meglátjátok!- mondta Bendy félmosollyal a száján, valamint teljesen elszánt arccal. A lányok felkeltek, és leporolták magukat, mondván, hogy most menniük kell. Bendy is felkelt, mivel eddig ő is ült, és szomorúan nézett a lányok után. Velük akart menni, de először nem volt bátorsága, így titkon követte őket egy ideig. Egész pontosan addig, amíg zuhogni nem kezdett az eső.. A kis csapat környezetében nem volt egy ház sem.
-Most mit fogunk csinálni?- kérdezte Izma, de Lilly nem válaszolt, hanem megragadta Izma kezét, és pokemonjaikkal ölükben fedezékbe vonultak. Az ideiglenes fedezék egy fa volt, melynek közepe olyannyira elkorhadt, hogy be lehetett menni- még egy kis "kapu" is volt rajta.
-Milyen csodálatos a természet..-áradozott Lily, Izma pedig egyetértően bólintott. Hirtelen felkordult a lányok gyomra, mire ők szégyenlősen lehajtották fejüket. Caterpie kibújt Izma öleléséből,és elkezdett kimászni a fából, mire a lányok ijedten kapkodtak utána, de ő gyorsabb volt. A zuhogó esőben kiment Izma Caterpieje, nulla fedezékkel a közelben, lehetne ennél rosszabb? Hát persze, hogy lehet, elvégre minden ilyen kijelentésnél rosszabbra fordul a dolog. Villámcsapások hallattszottak a távolból, a földbe csaptak, egyre közelebb a menedékül szolgáló fába.
-Meg kell keresnem!- kiáltotta Izma, és elkezdett szaladni a vakvilágba. Lily nem tudta mitévő legyen, kétségbe volt esve, és nem jött ki szó a száján. Egészen addig, amíg bele nem nyúlt valamibe. Ragacsos volt ez a tárgy, és massza állagú. Méz volt! Lily elkezdte nyalogatni az úját, és Gulpin felé is nyújtotta, de csak egy pillantásig, aztán szaladtak Izma után. Izma egy fa altt integetett Lilynek, mint az kiderült Caterpie gyümölcsért indult.
Eddigre a nap is kisütött már. Izma a kihúzta maga elé a szoknyájáűt, és abba szedte a gyümölcsöt, Lily pedig a pólójába.
- Csinálhatnánk gyümölcssalátát, mert ott, ahol nemrélg voltunk, volt méz!- vetette fel az ötletet Lily.
-Miért is ne?- kérdezte Izma, majd Lilyvel elkezdtek arra futni.
-Aki utoljára ér oda záptojás!- kiáltotta Lily hátranézve, de ahogy előre npézett volna, valamibe beleütközött. Az elázott Bendybe, aki nagyon dühösnek látszott.. Lily nem értette az egészet, ahogyan az egyre közelebb érő Izma sem.
-MIATTATOK ÁZTAM EL!- kiáltotta Bendy, de a lányok olyan értetlenül néztek rá, mintha ufó lenne, vagy legalábbis azon a nyelven beszélne.
-HA NEM FUTKOZTOK EL ELŐLEM, NEM TÖRTÉNIK EZ!- ordibált, de olyan hangosan, hogy az erdő lombjai közt pihenő madarak kirepültek az ágak oltalma közül.
-Erről mi tehetünk? Nem kellett volna követni! Láttalak ám!- reagálta le Izma Bendy felindulását. Lily még mindig értetlenül nézett.
-Egész végig követett minket..-magyarázta Izma. Bendy megvakarta a fejét és így szólt:
-Öhhm.. elnézést, nem akartam így viselkedni! Csak tudjátok.. én végig csatlakozni akartam hozzátok!- mondta Bendy, mire a lányok csak a kezüket nyújtották neki:
-Azért szólhattál volna!
3.rész:A legendás Absol
Immáron együtt folytatta kalandjait a kis csapat. Egy folyóparton voltak, éppen Bendy főzött ételt, mint kiderült, ez az egyik jó tulajdonsága: tud főzni.
-Ez valami isteni lett!^^- mondta Izma örvendezve, miközben Lilyvel és a pokemonokkal tömte magába az ételt. Lily arcára is kiült a derű, hiszen Bendy tényleg nagyon jól főz. Annnyi legalábbis biztos, hogy nem emlékezteti a lányokat arra, amit a suliban szolgálnak fel. Bendynek újra az eszébe juutott az a szempár, amit még a barlangnál láttak.
-Ti nem tudjátok, mi volt az a fény, ami a barlangból jött? Tudom, hogy láttátok, ne is tagadjátok!- a két lány összenézett, majd a kis cspat elhatározta, hogy meglátogatja a helyet. Az út visszafelé újra hosszú és kimerítő lesz, így egy pár gyümölcsöt elraktak útravalónak. Féluton árnyak suhantak el mellettük, és az a szempár, amit már korábban is láttak, majd hirtelen egy Absol jelent meg előttük.
- Az nem lehet!- kiáltották mindhárman.
-De igen!- Magyarázta egy idegen lány, aki szintén csakúgy ott termett... Sűrű, fekete haján át felemelte a kezét, s azzal végigsimította ajkát, ezzel próbált ijesztő benyomást kelteni.
-Absol?- kérdezte, mire a hatalmas jószág támadó állásba helyezte magát.
-PENGESZÉL!-kiáltotta, majd az égnek emelte kezét. Az Absol hatalmas vihart teremtett, fák ágait törte le a pengeszél, amit a lány érzelem nélküli arccal nézett végig. Lily, Izma, és Bendy átfogták egymást és a pokemonjaikat, majd egy fatömb tövébe menekültek. Mikor a pengeszél már minden elsöpört, hirtelen a lány arcát pillantották meg maguk előtt.
-A rablóknak nem kegyelmezem.-suttogta, Absol fején helyezkedő pengén pedig megtört a nap fénye. Támadásba lendült.
-ÁLLJ!- kiáltotta Izma - Mi barátok vagyunk, nem akartunk semmit sem ellopni, elnézést.
-Bizonyítsd be- kiáltotta a lány immár idegesen.
-Jó! Látod, ők a barátaim, Lily és Bendy!- mutatott társaira mondanivalóját megtörve- szeretjük a pokemonokat, mindhárman szeretnénk koordinátorok lenni, Bendy még pokemon mester is. Gondolod, hogy mi közönséges rablónk lennénk?
-Akkor mégis miért akarta elfogni az az idióta az Absolom?- mutatott hűvös pillantással Lilyre.
-Hogy én?? Nem tudtam, hogy a tiéd,elnézést!-mondta, Izma pedig lenyomta afejét a földre, hogy bocsánatkérésképpen mindhárman meghajoljanak.
-Hogyan tudnánk kiengesztelni?-kérdezte Izma.
-Tulajdonképpen van egy dolog..- mondta, majd elindult előre és intett a többieknek.
Nemsokára egy idilli helyre értek. Gyönyörű tő fákkal körülvéve, gyönyörű bokrokkal és virágokkal. Csak úgy hemzsegtek itt a szebbnél-szebb és erősebbnél erősebb pokemonok. Lily megpillantott egy Oddish-t, szemei csillogtak, annyira el akarta kapni, habár eddig csak meggyógyított pokemonokat akart elfogni, ez most megtetszett neki. De Terra az Oddish elé állt.
-Nem most! Gyertek!- Lily kicsit csalódott volt, de védülis az ő hibája , hogy ilyen helyzetbe kerültek. Nemsokára viszont elveszett az idill, és egy kiszáradt helyet pillanthatott meg kis csapatunk maga körül.
-Mi ez a hely?- kérdezte Bendy sápadozva. A homokban Sandilek bújkáltak, nagyon ijesztő volt mindenki számára. A lány egy hatalmas házra mutatott.
-Ide rejtettem a kölyök Absolokat, de nem maradhatnak itt örökké. A hegyről jöttek le, valószínűleg nem sokkal lehetnek többek, mint egy hónaposak. Itt félnek és nem tudják hol vannak. A feltételem az, hogy felkísértek a hegyre.- magyarázta Terra- Tudjátok, ez nekem nagyon fontos lenne.
-Persze, hogy elkísérünk!- hangzott szinte egyszerre a válasz. Végre a hegy tetejére értek, bár ekkorra már besötétedett. Egy keserves hang hallatszott a távolból: Egy Absol sírása. Mindenki tudta, merre kell menni, főleg a lány Absolja. Az anya Absol meglátta kicsinyeit, és egyből a társaságra rontott. Terra elé állt, és átölelte, majd távolabb ment a biztonságát kockáztatva, és adott neki egy kis csemegét. Ennek hatására már nem bántotta kis csapatunkat a hős anyuka. Hálásan tűnt el a hegy nyújtotta menedékhelyeken..
-Köszönöm a segítségeteket! A nevem Terra!-mondta, majd kezetfogott mindenkivel. A kis csapat elhatározta, hogy újabb taggal fog bűvölni utazótársaik köre, így ehy újabb hős kalandjait kísérhetitek végig. A már nem is olyan nagy csapat este elment a pokemon centerhez, leadták pihenni a pokemonokat, és felmentek az emeletre. De valami nem volt rendben ezzel a centerrel..
4.Rész: A titokzatos pokemon center! Team PurpleMoon!
Hőseink felkutyagoltak a pokemoncenter lépcsőin, szokatlanul hosszú volt ez a lépcső, amit a legtöbben furcsálltak is. Alattuk csak úgy recsegtek-ropogtak alattuk. Lily szívébe rossz előérzett költözött mire felértek szállásheklyükre. Mindenki elővette a fogkeféjét, és megmosakodtak, megmosták a fogaikat. Mire beértek a szobába, minden ágy gondosan be volt ágyazva.
-Micsoda kiszolgálás!-örvendezett Bendy. Páran még kislámpával könyvet olvastak, de volt, aki elaludt. Nemsokára mindenki mély álomba került.
~2 órával később~
Valami eltört a földszinten. Ezt mindenki tudta a hatalmas zajból, ami felriasztotta kis csapaunkat, senki nem tudta, mi folyik ott lennt.
-Meg kéne nézni!- mondta Bendy, mire Terra odasétált az ajtóhoz, kinyitotta azt, és jelezte, hogy szabad az út, nézze csak meg. De Bendy természetesen nem merte, ahogy senki sem. Végül arra jutottak, hogy mindannyian lemennek egyszerre. A lépcsőről nézte az eseményeket Lily és Izma, Bendy és Terra pedig lement teljesen, így kiegészítve egymást.
-Mi volt ez Joy nővér?- szaladt oda Terra a nővérkéhez, akinek a feje az asztalon volt, látszólag aludt. Bendy megkopogtatta a vállát Terrának, és az ablak felé mutatott:
-Ez volt az!- mondta. Az ablak ki volt törve, és egy kötél lógott befelé. Mindenki halálra volt rémülve. Lily nem bírta tovább, és odafutott Joy nővérhez:
-Kelljen már fel!- rázta meg a nővért, de ezzel csak rosszat tett.Joy nővér legurult a földre, és hirtelen homályos hullám futott át mindenen. Mindez csak illúzió volt. A tényleges hely, ahol voltak, egy régi ház volt, a pokemonlabdáik már sehol sem voltak, pánik tört ki, amikor egy zaj hallatszott a lépcső alól. Izma egy lépést tett csupán, hogy leszaladjon a többiekhez, amikor beszakadt alatta a padló.
-Jól vagy Izma?- kérdezte aggódva Lily.
-Igen, jól vagyok!- kiáltotta a padló alól. A többiek odasiettek, és megpróbálták felhúzni, de nem érték el. Nem hagyhatták csak úgy ott, így lementek hozzá. Körülnéztek. Mindenfelé kötelek tocsogtak a vizes fölben. Vízcsöpögés hallatszott, és egy pár cella is volt a helyen, de nem volt ott senki, amikor egy mély, női hang szólalt meg a háttérből:
-Nocsak-nocsak, csak nem belesétáltak a csapdánkba?
-De igen, bizony beleestek az ármányba!- követte egy férfi hang, majd ezután egymást váltogatták.
- Végül csak mi maradunk talpon!
-PURPLE MOON TEAM!- kiáltották egyszerre.
-Ezt én így akarom!- mondták, majd eldobtak 2 pokemonlabdát. Az egyikből egy ijesztően hatalmas Ursaring tört elő, sebhellyel az arcán, míg a másikból egy Hypno.
 
-Szóval akkor ő teremtette az illúziót!- mondta Izma, mire a nő csak helyeselt.
-De ez már mit sem változtat a dolgon! Ursaring, támadás!- kiáltotta a férfi, mire a hatalmas medve pokemon támadásba lendült. Erős ütései nyomán még a cellák rácsai is be-berepedeztek, hőseink tehetetlenek voltak, egészen addig, amíg halk szellő nem fújt be a tető felől. Ez a szellő csak a vihar előtti csend volt, hatalmas robaly követte. Egy Madár pokemon és egy rajta ülő pokemon tréner robbant be, mire a pokemonlabdák kiestek a gonoszak kezéből, és visszagurultak tulajdonosaikhoz.
-Staraptor, támadjunk!- szólt az újabb ismeretlen férfi hang.
-Nicsak-nicsak, egy Staraptor! Ennek örülni fog Ő!- nevette el magát a gonosz nő, majd a Hypnoja támadásba lendült, de a Staraptor kitárta a szárnyait, és valószínűleg egy szélvihar támadás volt az, amivel elrepítette a gonosztevőket. A fiú felszállt a Staraptorra, és elrepült.
-Várj!- kiáltotta mindenki, de ő csak intett.
-Meg sem tudtuk neki köszönni!-szomorkodott Terra, a többiek pedig helyeseltek. A 2 Tag, mire kis csapatunk kiért, már bőven felhúzta a nyúlcipőt. Kiderült az is, hogy itt tartottak fogva számos pokemont is, azokat pedig szabadon engedték hőseink.
5.Rész! A végtelen labirintus!
Borús nap virrad hőseinkre. Gondolataik csak a megmentőjük körül forog, vajon ki lehetett az? Miért tette, és miért ment csak úgy el? Egyeltalán hogy került oda? Vajon ismeri a csapatot? Zuhoigó esőben, egy barlangban, ropogó tűz gyulladt, és egy társaság ült körülötte, pontosabban a mi kis csapatunk. A ropogó tűz fölött nyársok pörögtek, rajtuk 2-2 májvacukorral, hátrébb pedig pokemonok játszottak. Végtelen nevetés töltötte be a termet, amikor hirtelen lepottyant Bendy májvacukra a földre, hiszen utána kapott Bendy, így kicsit megégett az ujja! A jó hangulatot egy fájdalmas kiáltás szakította meg, ami közvetlenül a barlang mélyéről jött. Hőseink gondolkoztak: vajon menjenek vagy ne? Ha odamennek, talán nem tudnak kijönni, de mégsem hagyhatják ott a kiáltás tulajdonosát, bárki legyen az! Végül elindultak be. Mindenki reszketett a félelemtől, így Bendy köré gyűltek a lányok, csak az volt a bökkenő, hogy ő maga is félt. Minden egyes apró zajnál összerezzentek. AZon kapták magfukat, hogy sem a kiáltás tulajdonosát, sem a kijáratot nem találják.
-Most mi lesz? Csak nem maradhatunk itt!-panaszkodik Izma, a többiek is kétségbe vannak esve, már-már a sírás határán vannak. -Semmi ételünk, se italunk. Még csak aludnunk sincs hol!-siránkozik lily, miközben belerúg egy kőbe a földön. Zaj hallatszik az egyik járatból, és egy kéz tűnik elő a sötétségből, ami a falat fogja. A zseblámpa fénye rámutat a valóságra: egy szakadt ruhás kislány van a barlangban, riadt szemekkel.
-Miért jöttetek ide?! Nem szabadott volna!!- kiáltja tágra nyílt szemekkel, pedig már-már összeesik a fáradtságtól.Szemei alatt lila foltok látszanak, észerevehető , hogy alig alszik valamit. Száját újra beszédre nyitja:
-Ez a végtelen labirintus. Innen mi nem juthatunk ki, ugyanis a közelben lévő kijáratnál munkálatok folynak, amik megakadályozzák ezt.- magyarázta hűvösen, sorsába beletörődve, a kétségbeesés egyre nagyobb volt..
-Csak ki lehet valahogy jutni innen!- pánikol Bendy, mire egy munkást látnak meg nem is olyan távol. Talán ő segíthet. Odamegy cspatunk a munkáshoz, és segítséget kérnek tőle. De kiábrándító választ kapnak:
-Én is itt bennt ragadtam! Amikor a munkálatok folytak, a Golemem és én bennt ragadtunk, mert lekéstük az időnket! Egyébként a nevem Blend. De nem szabadott volna idejönnötök!!!!!!- süvölt, mire omlásnak indul a barlang. A munkás megfogja Bendy kezét, és elkezdenek rohanni a többiekkel együtt. Mindenki sikítozik egy-egy lezuhanó kődarabnál. Bendy furcsállta, hogy a munkás pont az ő kezét fogta meg, a munkás pedig teljesen ki van pirulva.
-Ne fussatok!-kiáltotta a kislány, majd elhajít egy pokemon labdát, abból pedig egy Wigglituff jön elő, aki a protekcióval megvéd mindenkit.
-Miért az én kezemet fogta meg uram?- kérdezi Bendy furcsálló és rosszalló fejcsóválással.
-Mert te vagy az életem értelme!- mondja a munkás, mire mindenki elkezd nevetni rajt
-Dehát Bendár bálnafióka!-forrant fel Terra felháborodva.
-Tudom, de olyan szép vonalai vannak! - a munkás teljesen megőrült Bendyért.
-Mindegy, fejezzük ezt most be! Wigglytuff, vissza!- szólt a kislány, majd a piros fény visszaszívta pokemonját a labdába.
-Talán ha ezt a kőfalat itt szétzúzzuk, továbbjuthatunk!- mondta a munkás.
-Igaza van! - helyeselt Lilly.
-Na akkor Golem, munkára! - azzal egy hatalmas monstrum tört elő nagy labdájából, és a falat ütötte minden erejével. Nemsokára fény tört be a falon.
-Ezaz! Megmenekültünk! -kiáltotta kis csapatunk, ám amikor más teljesen eltűnt a kőfal, szörnyű látvány fogadta őket. EGy kihalt labirintus volt a sziklák rejtelmében. Mindenhol tartályok tele valami kék folyós anyaggal, és azoknúban pokemonok..
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Jég pokék is itt.
Súgó
Frissítés
Poke
Poke2
Edző
Contestjelvény